A lézer szikeként is jól működik, de a Bársony Esztétikai Lézerklinikán nem „vágnak” vele. Azt az egyedülálló adottságot használják ki, hogy a gyógyító, szépítő fénnyel nemcsak vertikálisan, horizontálisan is lehet dolgozni, ezredmilliméternyi pontossággal meghatározva, mekkora réteget távolítsanak el az esztétikailag már nem tökéletes bőrből.
Dr. Horváth Zsuzsanna bőrgyógyász szakorvos 1999 óta dolgozik a Bársony Esztétikai Lézerklinikán, rengeteg tapasztalatot gyűjtött a lézeres esztétikai kezelések területén.
Mi a leggyakoribb panasz? Mitől sokallunk be mi nők annyira, hogy búcsút intve a kozmetikai szalonoknak a lézeres beavatkozást választjuk?
– Nehéz erre pontos választ adni, de talán az életkorral szükségszerűen bekövetkező változások azok, amelyeket a nők nehezebben élnek meg, mint a férfiak. Ráncok, jóindulatú borelváltozások, elszíneződések, hegek, öregségi foltok, értágulatok, seprűvénák…
A ráncokat értem, de az érproblémákért is a korunk a felelős?
– Igen, a lábszáron jelentkező seprűvéna például a hormonálisan aktív életszakaszban alakul ki, a későbbi hormonális változások provokálják. Emellett a persze más is, a sok ácsorgás, terhességek, gyakran keresztbe tett láb... Az arcon kialakult értágulatok, a rosacea, vagy borvirág tünetei is erőteljesen korfüggők. A húszas, harmincas életszakaszban nagyon diszkréten, ötvenéves kor körül pedig a világos bőrűek 80 százaléka érintett lesz valamilyen szinten. Nem a legdurvább tünetekre gondolok, hanem mondjuk a két orrszárnyon apró erecskék jelennek meg, vagy az arcélen, az arc közepéhez közel piros foltok, vagy összefüggő pirosas terület, erek láthatóak. Miután ez az elváltozás arcon van, zavaró lehet.
Ezek szerint az esztétikai lézerkezelésre elsősorban a negyven-ötven éveseket jelentkeznek?
– Nem. A harmincasok is felkeresnek a különböző, arcon jelentkező elváltozások megszüntetéséért. Gyakran nem is a ráncosodás zavar valakit, hanem az, hogy úgy érzi, nem azt fejezi ki az arca, amit o belülről érez. A változás nem egyik pillanatról a másikra következik be, ez egy folyamat. Kicsit elkezd megereszkedni az arc, hisz a gravitáció húzza lefelé a szem-, és a szájzugot, az orr és száj melletti a vonal kezd megerősödni, betörik a kötőszövet, ezek mind lefelé mutatnak.
Mintha lefelé húzná valaki az arcunkat?
– Igen, és eljöhet a pillanat, amikor valaki úgy érzi, ő nem ilyen. Ez elég erős motiváció arra, hogy vállalja a lézerkezelést. Akkor érünk el látványos eredményeket, ha a kötőszövet még jó állapotban van. Minden esztétikai orvosi beavatkozás a kötőszövetet célozza meg és nemcsak az arcon. A kézhát, a nyak a dekoltázs ugyanilyen fontos, sőt, sokszor a kéz jobban árulkodik a korról, mint az arc.
Javítanak, vagy változtatnak is?
– Nem változtatunk. A lézer nem alakítja át az arcot, hanem fittebbé, fiatalosabbá teszi. Míg a plasztikai sebészeti műtét az arc jelentős változásával jár együtt, a lézeres beavatkozások diszkrétek, nem változtatják meg a karaktert, és az arckifejezést.
Ha a lézerrel csak a bőr felszínét az elhalt hámsejteket távolítják el, mitől újul meg az egész arc?
– Nem csak a bőr felszínét érinti! Ezeknek az eljárásoknak, köztük a legújabbnak, a finom hámlasztásnak is az a lényegük, hogy a kötőszövetre hatnak. Ellentétben a kémiai és fizikális hámlasztással – amelyeket többek között a kozmetikai szalonokban végeznek – a lézer nemcsak bőr felszínt radírozza, hanem elég nagy hőhatást fejt ki a kötőszövetre is, ezzel késztetve a megújulásra. Közben valóban a hámrétegből is eltávolítunk egy réteget. Alkalmazunk olyan eljárást is – ez a photorejuvenáció –, amikor a bőrhöz hozzá sem nyúlunk, a kötőszövetre ható hővel tesszük feszesebbé, frissebbé.
Úgy értsem, hogy a fény „belülről javítja fel” a bőrt?
– Leegyszerűsítve, igen. A hő erős inger a kötőszövet számára, arra ösztönzi, hogy átépüljön. Azt szoktuk mondani, hogy a kötőszövet vezérli a bőrt, és ha nem is azonnal jut fel a kezelés hatása a felszínre, de fokozatosan igen.
Egyformán jó eredményeket lehet elérni mondjuk az öregségi foltok eltüntetésében vagy a rosacea lézeres gyógyításában?
– A lézeres kezelés mindegyik esetben hat, de eltérő módon. A barna elszíneződéseket nagyon könnyű eltávolítani, néhány perc alatt ki lehet szedni a bőrből a pigmentet. De a pigment egy végtermék, ami újratermelődhet. Az ilyen folt valójában napfény károsodási jel, és arra utal, hogy ott, azon a területen a bőr már kicsit disszociáltan, fegyelmezetlenül működik. Az időt nem lehet visszaforgatni, bár lehet hatni ezekre a sejtekre és visszaszabályozni a működésüket, de nem lehet azt elérni, hogy egyszer s mindenkorra leálljanak. Az erekkel más a helyzet. A kórosan tág, felszínen is látható erek nem képesek összehúzódni, lelassul bennük a keringés, ezért a bőr nem mosódik át vérrel úgy, ahogy kellene, megváltoznak a tulajdonságai, romlanak a paraméterei, megváltozik a Ph-ja, a faggyútermelés… A rossz ereket lézerrel, szelektíve leállítjuk úgy, hogy a jól működők megmaradjanak. Ezzel egyrészt javítjuk a keringést, a bőr funkcióját, másrészt halványítjuk azt. Ilyen esetben valóban fiatalítottunk a bőrön, mert egy olyan állapotot állítottunk vissza, ami esetleg 5-10 évvel korábban volt. És a hatás sok évig tart.
Tehát látványosabb a siker az egyik, mint a másik esetben?
– Igen, ha a problémák felől közelítjük meg a kérdést, de gyakran ezek a különböző nem kívánt változások együtt fordulnak elő, s ha az orvos a lézerrel hat az arcbőrre, a kötőszövetre, rugalmasabbá teszi azt, halványítja az ereket, a barna foltokat, az összkép jobb lesz. Hatékonyabb komplexen kezelni a helyzetet.
Mielőtt hozzányúl valakihez haditervet készít? Feltérképezi a területet és eldönti hol, milyen fegyvert vet be?
– Így van, a lézer csak egy eszköz. Meg kell érteni, hogy kinek, mi a problémája és végig kell gondolni, hogy milyen módszerekkel tudunk segíteni. A lézerben az a jó, hogy adott feladatokra lehet összpontosítani.
Honnan „tudja” a lézer, hogy hol kell akcióba lépnie?
– Onnan, hogy a különböző feladatokhoz különböző hullámhosszú lézert használunk. Azért van annyiféle, mert egy általában csak egy hullámhosszat tud. A lézer egyféle módon adja le az energiát, a bor szövetei pedig eltérő módon veszik fel azt. Más hullámhosszon kell az erekre, és más hullámhosszon kell a hámsejtekre hatni.
A lézeres kezelések tartós hatást ígérnek. De mennyi az annyi? Hány év elégedettséget jelent egy ilyen kezelés?
– Nincs egyetlen válasz. A hatás attól függ, hogy milyen problémával kezeltünk valakit, milyenek a genetikai adottságai vagy az életmódja. Az értágulatok esetében például előfordulhat, hogy előjön egy-egy újabb ér az alsó végtagokon, az arcon, de sok éves tapasztalatok alapján mondhatom – ’99 óta végzünk ilyen kezeléseket –, hogy 5-10 évig nem romlik vissza a helyzet a kiindulási állapotig sem. A különböző arcbor frisstő, ránctalanító kezelések tartóssága nagyban függ az életkortól és attól, mennyire ment tönkre az illető kötőszövete, vagy sem. Ha jó állapotban volt a kezelés idején, nem napoztatta agyon a bőrét, nem erős dohányos, az anyukája sem volt erősen ráncos, akkor az eredményt illetően akár 10 évben is lehet gondolkodni. És természetesen minél idősebb valaki, a hatás tartóssága rövidül, de egy-másfél évig elégedett lesz, és az eljárás megismételhető. Általánosságban pedig azt szoktuk mondani, hogy a hatás valóban tartós, ami több évet jelent.
Akkor, ha valaki új életet kezd? Nem megy napra, sok vizet iszik, ügyel az étkezésére és bőven használ hidratáló szereket… Vagyis betart minden életmódbeli szabályt, amit korábban vidáman megszegett?
- Ez már rajta múlik. Attól függően, hogy milyen lézerrel történt a beavatkozás egy vagy két hónapig még védeni kell az arcbort, de több, a kezeléssel kapcsolatos megszorítás nincs. Az viszont igaz, hogy az életmód meglátszik az arcon. Ha valaki napozik, bár tudja, hogy ezzel árt az arcbőrének, vagy nem mond le a cigarettáról akkor sem ha a dohányzás miatt a kötőszövete hamarabb elfárad... Nos ez az ő döntése. Önmagában azzal, hogy valaki eljön egy lézeres kezelésre, nem kezd új életet. De lehet, hogy épp az ad neki erőt a váltáshoz, hogy rendbe hoztuk az arcát, a dekoltázsát és szeretné minél hosszabb ideig élvezni a hatást.
V.V.
