A férfiak kapcsolata a szépségápolással nem újkeletű, a különböző korszakokban, kultúrákban más és más volt. Az adott kor esztétikai normáinak megfelelően különböző fejlődéseken ment keresztül. Már az ókori egyiptomban is sok időt fordítottak a szépségápolásra a tehetősebb férfiak, illatos fürdőkkel és kenőcsökkel ápolták testüket és simára borotválták fejbőrüket.
Az antik görög és római kultúrákban szintén nagy hangsúlyt fektettek az ápolt, izmos külső megteremtésére, a kor szépségideáljának való megfelelésre. A középkorban főként vallási nyomásra erőteljesen háttérbe került a szépségápolás, de a reneszánsz korban újra teret hódított magának az ápolt külső. A történelem során hol előtérbe került hol háttérbe szorult a szépségápolás fontossága, mára viszont rendkívül nagy jelentőséggel bír minden ember életében. A mai férfi odafigyel az öltözködésére, ápoltságára, egészségesen él és törődik magával, ellentétben a hetvenes-nyolcvanas évekre jellemző szőrös, durva, macsó-korszakkal, ahol a jó megjelenés még szégyellnivaló gyengeségnek számított. Bátran állíthatjuk, hogy ma a férfiak megítélésében ugyanolyan fontos szerepet játszik az ápoltság, mint a nők életében.
