A hormonális működés szempontjából az egyik legösszetettebb élettani jelenség a ciklikusan zajló női nemi működés, mely során éretté, megtermékenyítésre alkalmassá válik a petesejt (ovuláris ciklus), majd ezt követően megtermékenyítés hiányában megindul a méhnyálkahártya (endometrium) vérzés kíséretében való leválása és kiürülése (menstruációs ciklus).
A ciklus zavarának gyanúja elsődlegesen abban az esetben merülhet fel, ha a ciklusban a menstruációs vérzés a 21. napnál korábban vagy 35. napnál később indul meg, a megszokottnál jóval erősebb vagy alig történik vérzés, valamint utóbbi egyéb problémákkal együtt, például fokozott hasi görcsökkel együtt jelentkezik. A menstruációs ciklus zavara nem nevezhető ritka jelenségnek, a felnőtt nők mintegy 14-25 százalékát érinti életük során.
Felnőtt nőknél a cikluszavar definiált, tipikus esetének tekinthető az amenorrhea (a menstruáció elmaradása legalább 3 hónapon át), az oligomenorrhea (rendszertelen, 35 napnál hosszabb periódusonként jelentkező menstruáció), a menorrhagia (fokozott vérzés), a rendszeresen 8 napon túl elhúzódó vérzés és a dysmenorrhea (fokozott fájdalommal, görcsökkel járó menstruáció).
Ezen legtipikusabb esetek mellett a cikluszavarok körébe tartozik továbbá a polymenorrhea (gyakori menstruáció, 21 napnál rövidebb periódus), a 2 napnál rövidebb ideig tartó vérzés és a menstruációs ciklusok közötti rendszeresen előforduló közti vérzés.
Mi áll a cikluszavar hátterében?
A menstruációs ciklus zavarát számos tényező kiválthatja és a legtöbb eseteben ezek valamely kombinációja áll a zavar hátterében. Ide sorolhatóak a hormonháztartás zavarai, a fertőzések, egyéb, a hormonrendszerrel vagy a nemiszervekkel kapcsolatos megbetegedések, vagy más egészségügyi problémák kezelésére szedett gyógyszerek (pl. szteroid tartalmú gyógyszerek, véralvadásgátlók).
A menstruációs ciklust érintő problémák közül a periódus hosszának zavarát (oligomenorrhea, polymenorrhea) kiválthatja:
- a perimenopauza állapota (a klimax kapujában a hormontermelés megváltozása a menstruációs ciklus megszokottól eltérő rendjében is megnyilvánul),
- primer petefészek-elégtelenség,
- a túlzásba vitt testedzés,
- pajzsmirigy hormon (tiroxin, trijód-trionin) elégtelenség,
- a megemelkedett prolaktin szint,
- kezeletlen cukorbetegség,
- fogamzásgátló és mentális zavarokra felírt készítmények.
A fokozott és elhúzódó vérzés hátterében állhat policisztás ovárium szindróma (PCOS), mióma, méhpolip, adenomiózis. Az endometriózis, a mióma, a méhpolip emellett fokozott fájdalommal, görcsökkel járó menstruáció kialakulásáért lehet felelős.
A fentieken túl nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az életvitel és a környezet hatásai (pl.: akut és krónikus stressz, étrend drasztikus megváltozása, rövid idő alatt jelentős súlyvesztés vagy hízás) szintén kiválthatják a menstruációs ciklus zavarát.
Hogyan kezeljük a cikluszavart?
A menstruációs ciklus zavarainak diagnosztikájában a lehetséges kiváltó okok összetettsége miatt többféle módszer alkalmazása szükséges. A szakorvosnak a fizikális vizsgálat mellett a diagnózis felállításához szüksége lehet labor és képalkotó vizsgálatokra, az endometriumból származó szövetminta (biopszia) elemzésére, méhtükörzésre (hiszteroszkópia).
Mivel a menstruációs ciklus zavara igen sokféle lehet, ennek megfelelően a kezelése is a kiváltó oknak megfelelő kell, hogy legyen.
Rendszertelenül jelentkező menstruáció esetén, a körültekintő kivizsgálás után leggyakrabban alkalmazott módszer a fogamzásgátló tabletták, progesztin tartalmú készítmények használata,
