(Majdnem) minden a menstruációs cikluszavarról

A hormonális működés szempontjából az egyik legösszetettebb élettani jelenség a ciklikusan zajló női nemi működés, mely során éretté, megtermékenyítésre alkalmassá válik a petesejt (ovuláris ciklus), majd ezt követően megtermékenyítés hiányában megindul a méhnyálkahártya (endometrium) vérzés kíséretében való leválása és kiürülése (menstruációs ciklus).

A menstruációs ciklus ideje fiatal korban még jelentős ingadozásokat mutathat, majd felnőtt korban áll be az átlagosnak tekintett 28 napos periódusra, azonban egészséges nőknél ekkor is fennállhat pár napos ingadozás.

A ciklus zavarának gyanúja elsődlegesen abban az esetben merülhet fel, ha a ciklusban a menstruációs vérzés a 21. napnál korábban vagy 35. napnál később indul meg, a megszokottnál jóval erősebb vagy alig történik vérzés, valamint utóbbi egyéb problémákkal együtt, például fokozott hasi görcsökkel együtt jelentkezik.

A menstruációs ciklus zavara nem nevezhető ritka jelenségnek, a felnőtt nők mintegy 14-25 százalékát érinti életük során.

Felnőtt nőknél a cikluszavar definiált, tipikus esetének tekinthető az amenorrhea (a menstruáció elmaradása legalább 3 hónapon át), az oligomenorrhea (rendszertelen, 35 napnál hosszabb periódusonként jelentkező menstruáció), a menorrhagia (fokozott vérzés), a rendszeresen 8 napon túl elhúzódó vérzés és a dysmenorrhea (fokozott fájdalommal, görcsökkel járó menstruáció).

Ezen legtipikusabb esetek mellett a cikluszavarok körébe tartozik továbbá a polymenorrhea (gyakori menstruáció, 21 napnál rövidebb periódus), a 2 napnál rövidebb ideig tartó vérzés és a menstruációs ciklusok közötti rendszeresen előforduló közti vérzés.

Mi áll a cikluszavar hátterében?

A menstruációs ciklus zavarát számos tényező kiválthatja és a legtöbb eseteben ezek valamely kombinációja áll a zavar hátterében. Ide sorolhatóak a hormonháztartás zavarai, a fertőzések, egyéb, a hormonrendszerrel vagy a nemiszervekkel kapcsolatos megbetegedések, vagy más egészségügyi problémák kezelésére szedett gyógyszerek (pl. szteroid tartalmú gyógyszerek, véralvadásgátlók).

A menstruációs ciklust érintő problémák közül a periódus hosszának zavarát (oligomenorrhea, polymenorrhea) kiválthatja:

a perimenopauza állapota (a klimax kapujában a hormontermelés megváltozása a menstruációs ciklus megszokottól eltérő rendjében is megnyilvánul),
primer petefészek-elégtelenség,
a túlzásba vitt testedzés,
pajzsmirigy hormon (tiroxin, trijód-trionin) elégtelenség,
a megemelkedett prolaktin szint,
kezeletlen cukorbetegség,
fogamzásgátló és mentális zavarokra felírt készítmények.

A fokozott és elhúzódó vérzés hátterében állhat policisztás ovárium szindróma (PCOS), mióma, méhpolip, adenomiózis. Az endometriózis, a mióma, a méhpolip emellett fokozott fájdalommal, görcsökkel járó menstruáció kialakulásáért lehet felelős.

A fentieken túl nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az életvitel és a környezet hatásai (pl.: akut és krónikus stressz, étrend drasztikus megváltozása, rövid idő alatt jelentős súlyvesztés vagy hízás) szintén kiválthatják a menstruációs ciklus zavarát.

Hogyan kezeljük a cikluszavart?

A menstruációs ciklus zavarainak diagnosztikájában a lehetséges kiváltó okok összetettsége miatt többféle módszer alkalmazása szükséges. A szakorvosnak a fizikális vizsgálat mellett a diagnózis felállításához szüksége lehet labor és képalkotó vizsgálatokra, az endometriumból származó szövetminta (biopszia) elemzésére, méhtükörzésre (hiszteroszkópia).

Mivel a menstruációs ciklus zavara igen sokféle lehet, ennek megfelelően a kezelése is a kiváltó oknak megfelelő kell, hogy legyen.

Rendszertelenül jelentkező menstruáció esetén, a körültekintő kivizsgálás után leggyakrabban alkalmazott módszer a fogamzásgátló tabletták, progesztin tartalmú készítmények használata,