"A szépséghez ápoltság és pozitív kisugárzás kell"

- INTERJÚ HŰSÉGES PÁCIENSÜNKKEL, EPRES PANNIVAL - 

Modellként már többször illettek a “királynői szépség” jelzővel.  Te mindig tisztában voltál vele, hogy szép vagy?

Ritkán hiszik el nekem, de a külső sosem volt számomra központi kérdés, ezért igazából nem foglalkoztatott, hogy szép vagyok-e vagy sem. A nővérem, Judit, egy csodaszép n

ő, egész gyerekkoromban őt csodáltam, de bennem fel sem merült a kérdés, hogy én magam vajon szép vagyok-e.

A gyerekeimet is eszerint nevelem, a családunkban nem a külsőségek képviselik az értéket. Arra nevelem őket, hogy jó emberek legyenek.

“Mindig legyél kedves és bátor!” - ezt a Hamupipőkében hallott mondatot mantrázzuk a legtöbbször. A belső tulajdonságok sokkal fontosabbak a boldogsághoz.

Most biztos sokan gondolják azt, hogy ilyen adottságokkal könnyű azt mondani, hogy a szépség nem fontos. Mit üzennél a kételkedőknek?

Egyrészt nincs olyan ember, akinek ne kéne az életben megküzdenie bizonyos dolgokkal. Mindannyian megvívjuk a magunk harcait, teljesen felesleges egymás felett ítélkezni. Az, hogy vélt vagy valós hibái vannak-e valakinek, szintén mindegy: a lényeg, hogy egyikünk sem tudja kikerülni ezt a harcot.

Másrészt szerintem a szépséghez nem tökéletes adottságok, hanem ápoltság és pozitív kisugárzás kell.

Ha nem a tökéletes adottságokban, akkor miben hiszel?

Bármennyire is közhelyesen hangzik, szerintem mindennek az a titka, hogy azt érezd, szeretnek. Semmi más nem számít, csak ez! Ha szeretsz hazamenni, mert tudod, hogy otthon szeretnek, elismernek, tetszel a férjednek, a gyerekeiddel békességben vagytok, akkor nagy baj már nem lehet…

Nem mondom, hogy mindenkinél ez a tuti recept, mert mindenki másban találja meg a pozitív visszajelzést: van, akit inkább a karrier tölt fel.

Az viszont biztos, hogy pozitív visszacsatolásra mindenkinek szüksége van a kiegyensúlyozottsághoz és a magabiztossághoz.

A modellkedés milyen hatással volt az önbizalmadra?

Volt olyan időszak, amikor inkább rombolta, mint építette...

Amikor nap mint nap hibátlan, gyönyörű nőkkel vagy körülvéve, sokkal kritikusabb leszel saját magaddal: egyre több hibát fedezel fel magadon. Huszonéves koromban ezt nem volt könnyű feldolgoznom, viszont sokat segített, hogy kiegyensúlyozott gyerekkorom volt, ezért viszonylag meginoghatatlan voltam lelkileg.

Szerinted az eltelt évtizedekben árnyaltabb lett a kép? Változott, hogy mi számít szépnek?

Nem tudom, hogy a divatszakma vagy a social media diktálja-e jelenleg, ki vagy mi számít szépnek, de azt veszem észre, hogy nagyon sokszínűek lettek az emberek. Sokféle nőtípus számít ma ideálisnak, ami mindenképp jó, hiszen mindannyian másmilyenek vagyunk.

Meddig mész el, ha szépségről és külsőségekről van szó?

Vékony a határvonal a kozmetológiai beavatkozások és a plasztikai sebészet között, de azt hiszem, olyan plasztikai beavatkozást sosem vállalnék, ami megváltoztatja a vonásaimat. Nekem egy feltöltés sem férne bele, mert úgy látom, az is megváltoztatja az emberek arcát. Sokan a tökéletességre törekszenek, de nekem nem tetszik, amikor minden ránc, mélyedés, karakter eltűnik egy arcról! Én inkább szépen szeretnék megöregedni, ezért csak olyan beavatkozások jönnek nálam szóba, amik nem juttatnak semmilyen idegen anyagot az arcba, de felfrissítik és fiatalítják a bőrt. A rádiófrekvenciás mikrotűs kezelés, a Vivace például nagy kedvencem.

Miért pont a Bársony Orvos-Esztétikának szavaztál bizalmat?

Mert ők voltak az egyik első orvos-esztétikai központ Budapesten. Nagyon komoly szakmai múltjuk van, abszolút hitelesek számomra. Szeretem, hogy valahányszor náluk jártam, mindig ugyanaz a szakember foglalkozott velem, aki emlékezett rám, ismert, pontosan tudta, korábban mikor és miért jártam náluk. Így nincs az az érzésem, hogy futószalagon dolgoznak és csak egy arc vagyok a sok közül…

Epres Pannival páciensünk,  Molnár Viola Anna újságíró beszélgetett.